2009. december 7., hétfő

Kell egy kis lazítás!



Csak egy szó: "kell". Feltételez egy életérzést, egy alanyt és egy tárgyat, vagy cselekvést. Nézzük csak:
"Megyek, mert le kell mosnom az autót. Oké, nekem meg addig főznöm "kell"." "Be "kell" vennem a gyógyszert, mert az segít." "Végre csend van, most "kell" meditálnom." Meg "kell", hogy ismerkedjek azzal a spirituális tanítással!" Mostantól már végre szabadnak "kell" lennem!

Gondolom, eszedbe jut pár példa a saját életedből is! Gondolj olyat, amiben nincs "kell". Olyan legyen, amibe nincs beleszőve pl. ilyen érzés se: "ezt még elolvasom".

Valahogy ez így alakul ki: (az "olvasás" példánál maradva)
Először: Olvasnom "kell"!
Azután: Na ezt még elolvasom!
Végül: Olvasok.

Szóval, valahogy így alakul. Amikor belefeledkezetten "olvasok" már nincs semmi amivel kényszeríthetném magam. Vagy mégis? Hová tűnt a kényszerítő hatás, amivel nekiálltam? Eltűnt? Sajna nem. Általában kitart végig. Ritka, amikor "csak úgy" eloldódik.

Tapasztald meg magad is. Most, hogy ezt olvasod, mennyire vagy a saját-, a családod-, az ismerőseid- és a társadalmi helyzeted kötelmei alatt? Figyeld meg a vállaidat mennyire húztad fel, és figyeld meg a hátadban a feszültséget e-miatt. Bátran. Senki sem lát.

Ha van kedved, végy egy nagy levegőt, és ahogy lassan kilélegzel: úgy oldódnak a kötelmeid. Lélegezz mélyet és figyelj. Csináld meg párszor ha jól esik. Akár meg is mozgathatod ahol feszült vagy.Honnét ez a feszültség? Ez akkor alakul ki, amikor valamit ugyan meg akarsz tenni, de hagyod, hogy a kényszerítő - "kell" - szó indítsa el a cselekedeteidet. Aztán csodálkozol, hogy a tested megpróbálja a tudtodra adni: NEM JÓ A "KELL!"

Kipróbálod hosszabb távon? Döntened sem "kell" azonnal. Ne kapkodj! Hagyj időt magadnak! Kívánom, hogy amikor a legjobb kedved lesz, amikor egy igazán jót nevettél, akkor jusson eszedbe:

"Akkor kezdődik, amikor rájössz: NEM KELL!"

Nincsenek megjegyzések: