Húsvét

Abban a páratlan szerencsében van részünk, hogy Jézus és Buddha életét is ismerjük. Ismerjük tanításaikat és az emberiség több mint kétezer éves szellemi fejlődése segít minket abban, hogy megértsük a mögöttük rejtve maradó lényeget, a hús-vér embert. Húsvét után vagyunk, mely ünnep a nyugati világ legmeghatározóbb vallásának alapgondolatát próbálja láttatni. Hogy látom ezt én?

Az evangéliumokban folyamatos utalás történik arra, Jézus pontosan tudja, mi a beteljesítendő sorsa. Ha mélyebben belegondolunk a helyzetébe, akkor azonnal érthetővé válik, valójában Ő maga választotta ezt az utat akkor, mikor elfogadta a Próféták által megírt sorsát. Elfogatása pillanatáig minden perc alkalmas volt arra, hogy elforduljon sorsától, elforduljon önmagától. Mégsem tette. Azért nem, mert pontosan tudta mi a feladata.

Ő a bűnösöket jött megváltani bűnüktől, utat mutatva Isten Országába.

A megváltás a kereszten történik, amikor Jézus a bűnüktől terhes embereknek felmutatja az igazság útját.

- Atyám miért hagytál el engem?! – nyögi a kereszten.

Azzá vált ekkor, akiket megváltani jött. A kereszten a bűnös embert, a bűne alatt rogyadozó emberiséget élte és szenvedte. Ő maga belül ekkor már nem csak „A Jézus” volt, hanem az ember, a „bűnös” ember. Az ember, aki bűnösnek érzi magát. Az ember, akit bűneiért elhagy az Istene. Az ember, akinek azt tanították és aki még ma is azt tanítja nap mint nap fiának, hogy a bűneiért elfordul tőle az Isten. Azt az embert élte meg a kereszten, akivel elhitették, hogy az isteni szeretetet, bölcsességet, mértéket a pénz, a hírnév és a hatalom pótolja. Ettől szenvedett Jézus a kereszten.

Nem kevesebbet vállalt, mint hogy ezt felmutassa mindanyiunknak. A testi fájdalom mellet jobban szenvedett a kishitűségből, az embertelenségből, a megértettlenségből, a szeretetlenségből, a gondolkodás nélküliségből, a nem-tudásból gyökerező és félelmeinkben testet öltő bűnösségtudat okozta lelki szenvedéstől. Mindennek ellenére Jézus nem takargatta, nem hazudta széppé, nem csalta kellemessé azt, amitől az ember szenved. Épp ellenkezőleg: VÁLLALTA. Vállalta, hogy megmutathassa.

Meghalt egy ember, majd feltámadt. Valójában csak a félelem halt meg. A félelem attól, hogy bármi okból elveszthetjük Istent. Okafogyottá vált és elpusztult a kishitűség, az embertelenség, a megértettlenség, a szeretetlenség, a gondolkodás nélküliség, a nem-tudás.

De mi volt a megváltás, mit mondott az Atya, amit Jézuson kívül oly kevesen hallottak meg?

SOHASEM HAGYTALAK EL GYERMEKEM

Jézus példát mutatott mindenki számára, hogy sohase feledjük: nem Istenen múlik…