Izmust választani fontos, ez szinte minden esetben első lépése a kereső embernek. De mégis, miért tesszük, és a végén miért mondunk le róla, hogy engedi el az izmus az embert?
A történetet tereljük egy másik párhuzamba.
Megszületik egy gyermek. A szülő az izmusa. Egészen addig hisz bennük, majdnem vakon, míg el nem éri a már Kant által is szó szerint kimondott „szellemi nagykorúság” állapotát. Az izmus abban segítette, hogy megerősödjön addig, amíg nem lesz önmaga izmusa. Le kell bontani egyet, hogy a helyébe egy szabadabban és átgondoltabban választott újabb léphessen. Végül emlék és tisztelet marad az izmus iránt és a belső tapasztalás, amihez az izmuson keresztül vezetett az út, de a végeredmény egyáltalán nem függ az izmustól.
Destruktívnak tűnhet a folyamat, vagy gondolat, ha abban a pillanatban vizsgáljuk. Azonban soha nem szabad így tenni – szerintem. A Buddhát, vagy valamelyik izmust tanulni, megérteni azért hasznos, hogy a végén önmagunkká válhassunk. Betölthessük a sorsunkat, döntéseket hozzunk, amik megváltoztatják a világunkat, ha így akartuk, ha nem. Minden izmus segítség, összetart valamit. Pont olyan, mint egy csillagrendszer. A bolygók/emberek milliói közül mind mást gondol, mind mást tapasztal. Egyik csak azt ismeri el, hogy benne, az ő izmusában van élet, a másik épp a napja felé hajlik, mert onnét tapasztalja a segítséget, az áldást. És van olyan izmus is, ami ennek a folyamatnak az átlátását az ettől való függetlenedést segíti.
Ugyanakkor, pár száz év alatt izmus lett az eredeti Buddhai gondolatokból is, ami egyfajta szempontból hasznos, mert fennmaradtak a gondolatok, más szempontból viszont elerőtlenedés…
Jelenleg a folyamat (remélem jól látom) kezd irányt váltani. Többen fordulnak az eredeti szövegek felé és „átlagemberek” is megértik azt, ami régen csak a papi réteg számára volt átlátható bölcselet. Szerencsére a felébredés mindenkié és nem csak a papi rétegé. Azt az időszakot, gondolkodást, amikor ezt így gondolták, az eredeti gondolatok ilyen módon való „összefoglalását” mondom én erőtlennek. A papi réteg feladata a szövegek világos magyarázatának és a szövegek mögötti mondanivalók átadási láncolatának megőrzése.
Azonban a folyamatban van egy következő lépés is és ez el is hangzik a szövegekben sok helyütt. Az izmus legrejtettebb titkai nem a szentiratokban van, nem is a tanító szavában, hanem a kereső emberben, önmagában.
Légy bátrabb, merj önmagadra is támaszkodni, már eleget kerestél, sokat merítettél más sorsából! De tudod, mi van a Tiédben? Olvasd el az oldal mottóját és hagyd, hogy életre keljen benned. Alig van jobb meditáció.
Persze meg lehet ezt fogalmazni szebben és ütősebben is:
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.*
És itt van talán a legérdekesebben.
* Forrás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése