2009. március 29., vasárnap

Szomj


A Mester épp a lábát mosta egy kékesen gőzölgő tavaszi hajnalon. Tanítványa feszülten figyelte, amint a vízhez közeledő állatok egyre kevesebb helyet hagytak tanítója számára. A Mester végigsimította szőrüket, alaposan megmosta lábukat, megitatta őket, sorban, mindet. Hosszú idő telt el, míg szó hallatszott, aztán Szatti törte meg a csobogó víz javíthatatlan ritmusát.

- Mondja meg nekem a Gótama, lehetséges-e az állati lét a megvilágosodás után, vagy csak előtte?

- Szatti, mondd meg nekem, ezek az állatok épp ivás előtt vagy, ivás után vannak? – nézett fel a Mester.

- Az imént ittak Gótama – válaszolt Szatti meglepetten.

- Szatti, ahogy mondtad, épp az imént ittak. De oltotta-e végleg szomjukat a víz? Vajon mindannyian szomjasak voltak-e Szatti, vagy csak párukat kínozta az elviselhetetlen vágy, hogy igyanak?

- Nem tudhatom Gótama. Nem tudhatom én ezt.

- Akkor azt mondd meg nekem Szatti, isznak-e még az esti pára leszállta előtt?

- Nem tudom – válaszolta Szatti elhaló hangon. Már nem is értem mit kérdeztem…

- És azt tudod-e, holnap reggel mennyi vizet fognak inni?

- Uram… kérlek… nem látom a tetteid értelmét, és szavaid értelmét sem hallom, épp úgy, mint azok az állatok, akik a többiekkel járnak a vízhez, pedig nem szomjaznak. Kérem a Gótamát, fejtse fel szavai értelmét – nézett Mesterére Szatti.

- Pontosan Szatti. Nem látod át a tetteim, és a szavaim értelmét sem hallod pontosan, mint azok az állatok, akik másokkal járnak a vízhez. Nincs más rejtély… Ekkor egy megkésett állat érkezett a vízhez, Szatti feszülten figyelt. A Mester végigsimította szőrét, alaposan megmosta lábait, majd megitatta a kezéből. – Figyeld hát szavaimat Szatti. Azok az állatok, akik valóban szomjasak voltak, megvilágosodtak mikor oltották szomjukat, aztán a következő itatáskor mások fognak megvilágosodni és az előzők közt lesz, aki addigra elfelejti. Csak annak fontos Szatti, aki szomjas…

- Akkor valójában… – nyögte Szatti, és megpróbált felállni, de remegett egész testében és alig kapott levegőt. Átfordult, hogy feltérdeljen és ekkor vette észre maga mögött az izzó tekinteteket. Megsimította szőrüket, alaposan megmosta lábukat és megitatta mindet. Senki sem hallotta ezeket a szavakat és senki sem világosodott meg rajtuk, még a pára sem szállt fel talán azóta sem...


Nincsenek megjegyzések: