2008. augusztus 8., péntek

Beteges egészség

Mindenki volt már beteg. Az egészség a legfőbb kincs - mondjuk ilyenkor. Aztán keressük az egészség útját, ami a pillanatnyi betegségünkkel ellenkező irányba vezet. Láthatunk olyan embereket is, vagy mi magunk is megtapasztaltuk már, hogy egyes betegségek sohasem gyógyulnak meg. De mégis, hogy leszünk betegek, hogy gyógyulunk meg?

Valahol itt kezdődik a kálváriánk, mert bár fel sem fogjuk, de amikor elkezdünk gyógyulási utat keresni, éppen akkor, éppen ezzel a döntéssel döntjük el véglegesen, hogy "beteg vagyok, meg akarok gyógyulni". Úgy is mondhatom: a gyógyulás felé fordulás "aláírja a betegséget". Innéttől fogva már biztos, hogy a beteg vagyok, hiszen épp most adtam neki létjogosultságot.

Hogy van ez? A gyógyír keresése megbetegíthet? Talán túlzás ez, meg egy kicsit paradoxnak is tűnik, de mégis elgondolkodtató. És persze azonnal felmerül a kérdés: hogy veszem észre, hogy beteg vagyok? Ebből pedig az következik kérdésként: amikor nem tudom, hogy beteg vagyok, akkor egészséges vagyok, vagy pont az a betegségem, hogy nem veszem észre, hogy beteg vagyok??? Van betegség, nem-betegség, és van egészség?

Jól belegabalyodtunk ugye?

Nos, amikor rájövök, hogy beteg vagyok, akkor már nem tapasztalhatom milyen az egészség. De vannak emlékeim róla. Pontosabban megfogalmazva: van emlékem arról, hogy milyen az az állapot, amikor nem merül fel a betegség, sőt még az egészség gondolata sem. Alaposan megvizsgálva a betegség-egészség szempontjából ezt az emlékezetünkben tárolt állapot-képet, rájövünk, hogy ez egy sem ilyen, sem olyan állapot. Nem voltunk betegek, de ez nem is tudatosult bennünk, mással kötöttük le magunkat. Ami részint nem is baj. Egyáltalán nem baj, ha a nem beteges időszakunkban nem azt ismételgetjük folyton, hogy "nem vagyok beteg", "nem vagyok beteg"... Ennek nincs is értelme ebben az állapotban, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy manapság betegesen sokat mondogatjuk, vagy gondoljuk.

Az is lehet, hogy nincs egészséges állapot, csak olyan van: "most éppen beteg vagyok", vagy "most éppen nem vagyok beteg"? Vagy mégis van, és belefér betegség és nem-betegség is? Lehet, hogy a kettő közt azért billegünk oly sokat, hogy az egészséget nemes egyszerűségében egészségnek élhessük meg egyszer; vagy csak azért, hogy rádöbbenjünk: egészségesek vagyunk és voltunk mindig is a betegség-tüneteinkkel és nem-betegség tüneteinkkel együtt?

Nincsenek megjegyzések: