Fogas kérdés

Kéretlenül repeszti szét a jelent a
repedés fénye - lilája, sárgája, kékje.

Hol találom bennük, amit emlékeimben látok,
nyílik egy rózsa - várok, várok, várok.

Elnémul a jövő, folyékony kőbe vésem ami itt áll.
Mit is akartam? Mintát? Tintát? Kriptát?

Gondolataim, mint a kavicsok, egymást koptatják.
Én mozgatom őket, vagy egy ács, talán egy szakács?

Vajon másként van jól, ami így is jól van?
Csilingel egy hang: apa, kiesett a fogam!