Hogy lehet létrehozni Európában aktív, és legfőképp eredeti gondolkodásmódot őrző aktív buddhista szerzetes csoportokat? Érdemes-e? Kell-e?
Mindenképp érdemes, de a kérdéssel nem ez a legnagyobb probléma, hanem, hogy felvet egy még vadabb kérdést: miszerint ki és mitől buddhista a buddhista. A ma is érvényben lévő „szabályozás” szerint ennek pontos kritériumai vannak, de jobb volna talán, ha egy kicsit Buddhára is gondolnánk, amikor buddhizmusról beszélgetünk. Ó, persze ez a gondolat most furának tűnhet, de talán mégsem az. Miért? Mert az alapvető Buddhai gondolkodásmódot semmiképpen sem volna szerencsés felcserélnünk valamelyik buddhista felekezet gondolkodásmódjára. (Az is igaz, hogy ez sokkal több, mint a semmi.) Ezek után joggal merül fel a kérdés, mik voltak Buddha eredeti, leíratlan gondolatai?
Lehet, hogy az alábbiak, bár mai nyelvezettel?
Pontos, tudatos célorientáció fenntartása minden élethelyzetben.
Állandó világ-, és ön-elemzés, ami nem az intellektuális megértés pontosítását fokozza végletekig, hanem éppen annak lehetetlenségét és rejtett értelmetlenségét tárja fel. Ez az éber jelenlétet „készíti elő”, ami maga a középút.
Az előző kettő mentális alaphangulatból megszülető belátás, miszerint: minden mulandó az összetettsége folytán.
A vággyal tölthetőségük folytán látszanak a dolgok mulandótlannak, támasznak.
Ez a támasz alap-talan, bármennyire szeretnénk is ennek ellenkezőjét hipnotizálni önmagunknak. Ha nem vagyunk éberek ennyi lesz csak az életünk: önhipnózis. Ez pedig nem képes enyhíteni a lét sebét, és megértetni sem a létezés csodáját.
Ha a vágyainkat nem töltjük tovább a világba, akkor minden nemes egyszerűségében tűnik fel, és mielőtt végleg összetörnénk, értelmét veszíti a Tan is.
Ugye milyen egyszerű? Buddha nem is ment ennél a pontnál tovább, nem beszélt arról, mi van a megvilágosodás után. Ha valakinek ez mégsem tűnik könnyűnek, akkor érdemes megszívlelnie Buddha halála előtti gondolatait, miszerint „saját világosságunk” és a „Tan világossága” legyen csak támaszunk.
Köztudott, hogy Buddha nem akart egyházat, az első nagyobb csoport körülötte akkor alakult ki, mikor az esős évszakot el kellett valahol tölteniük. Ez nem szemerkélő esőt jelent, hanem olyat, ami elől kevés hely nyújt menedéket. Jogos volt a gondolat, hogy csoportokban éljenek. Na most idézzünk fel olyan helyzetet, amikor értelmes emberek kerülnek nyolcan-tízen egy helyre. Rövidesen rivalizálás kezdődik, klikkek alakulnak, majd mikor oldódik a hangulat általános eszmecserék, beszélgetés, vita váltogatják egymást. Buddhának mindenképpen fegyelmeznie kellett ezeket az embereket. Az ekkor hozott szabályok a megvilágosodást támogatták, és a rendet segítették elő épp úgy, ahogy az itt leírtak csupán alapgondolatok egy rejtett összefüggés megvilágítása érdekében.
Vajon miért fordulnak oly sokan manapság (önmagunkat is beleértve) a keleti misztikum és vallások irányába? Picit csípős fűszer ehhez az a nem teljesen alaptalan gondolat, miszerint, aki a saját vallásán, szellemi hagyományán keresztül nem képes „elérni célját”, annak másikon keresztül sem sikerül. Persze ez csak egy gondolat, és épp annyira van alapja, amennyire nem értjük mélységét.
Miben veszünk ma menedéket? Buddhában, a Tanban, a gyakorlók csoportjában. A kérdés az, hogy mindebben azért veszünk menedéket, hogy a megvilágosodjunk, meglássuk önmagunk, és a Tan egyszerűségének világosságát, vagy azért, hogy buddhistává váljunk? Ez csak újabb játék, vagy végletekig eltökélt szándékunk? Szétfeszít a „megismerni a megismerhetetlent” érzés, vagy a „de jó ez nekem, sőt, talán ez az eddigi legjobb!” vezet csupán? Melyiket szeretnénk, melyikbe vagyunk éppen „szerelmesek”, mi világfiak?
Mit akarunk? Fenntartani a buddhista vallást, vagy buddhistává válni, mikor mindennek alaptermészete a változás, a mulandóság? A Buddha nem szorul a támogatásunkra, a buddhizmus éppúgy. Nem azért maradt fent az évezredek szellemi terhei alatt nyögve, mert valaha volt Buddha, hanem mert azóta is vannak felébredettek. Lám, ebben a kérdésben még Ő is tévedett. A Tan él, folyamatosan ébresztget.
Mi volna, ha Buddha szavai és önmagunk tapasztalata alapján megújítanánk a buddhizmust? A vége feltehetően úgy is ez lesz. A kérdés csupán az: milyen lesz? Az eddigi tendenciát szemlélve, majd ezután a jövőbe pillantva azt láthatjuk, ahogy pár száz év alatt az eredeti Buddhai gondolkodás buddhizmussá alakult, a mai buddhizmus pedig át fog alakulni ezoterikus, mágikus, hétvégi buddhizmussá. Erre van kereslet. Mit tehetünk? Sok mindent! Ebből csak egy a Buddhapest, vagy a Krónika, beszélni, írni, élni kell önmagunk és a Tan fényét. Több fényt! És ne feledjük Buddha utolsó és egyben legfontosabb gondolatát: ez mind belül dől el. A helyesen értelmezett Tan ebben segít: felébredni, és nem mást álmodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése