Repedés

Ki tükörbe néz,
igazán mélyen,
mindent megért,
igaz-hamist, időtlent.

Álmaiból várat gyúr
öreg, felnőtt, gyermek,
s tükre hajába fúlva
sikerért reszket.

Most mit teszel?
- tükrét gyalázza.
Múltad az ellened!
- dühöng magában.

Üvöltve dobbant!
Ledobja bőrét, furfanggal, csellel,
mint a táltos,
mikor rajta bitorló nyergel.

Elveszi jussát,
mitől különb nem lesz,
korholja magát,
míg készen nem lesz.

Jussa az élet.
Sorsa, önmaga.
Étele a nem kell,
tükrén már a repedés sem ostoba.