Mozog az út

A Mester rendkívüli lassúsággal lépdelt a folyó függőhídján. Tanítványai döbbent értetlenséggel szemlélték, amint az öregember az életét kockáztatja. Már hetek óta minden reggel ezt tette. Mikor végzett, szótlanul tért vissza tanítványaihoz. A mai reggel mégis más volt. Mindenkinek végig kellett haladnia a hídon háromszor. Először mindkét korlátba kapaszkodhattak, másodjára az egyik oldali háncskorlátot lebontotta a Mester. Harmadjára korlát nélkül ment végig, aki mert. A Mester ezután mindenkitől ezt kérdezte:

- Mi történt? Mondjátok meg!
- Egyszer tanított minket a koncentráció fontosságáról Mester. Azt hiszem ennek páratlan példájáról tettünk tanúbizonyságot – mondta az egyik tanonc, a Mester azonban dícséret helyett retteneteset húzott rá botjával.

Mindenkit végigkérdezett, és mindenki megkapta a magáét a hibás válaszáért. Azután másikat kérdezett.

- Mi fontosabb, a korlát, vagy az út? Mondjátok meg!
- De Mester, a teherhordó állatok miként jutnak most át a túloldalra, ha át akarnak menni? – kérdezte ugyanaz a tanítványa, csakhogy elterelje a szót.
- Tévedsz. A teherhordó állatok nem akarnak átmenni a túloldalra. A korlátok vezetik őket arra, bár úgy tűnik, tudják, mit csinálnak.
- Nem tudják, Mester?
- Te miért mentél át háromszor a hídon, mikor egyszer is elég lett volna? Mondd meg!

A tanítvány felállt és társai meglepetésére ismét elindult a hídon. Váratlanul nagy szél támadt, amire több méteres kilengéssel válaszolt a híd. A tanítvány többször megállt és visszanézett Mesterére, majd újra tovább indult. Félúton úgy érezte, a híd szokatlanul erősen imbolyog. Hátranézve azt látta, hogy Mestere meglepően gyors tempóban lépdel feléje. Mikor melléért sem állt meg, hanem megkerülte és szó nélkül visszament ugyanarra az oldalra ahonnét elindult.

- Mitől féltél jobban, tőlem, vagy a hídtól? – kiáltott neki a Mester, mikor visszaért. Mondd meg!
- A félelemtől Mester – lepődött meg saját szavain a híd közepén álló.
- Hol a félelem fiam? A hídban,... vagy benned...?

A tanítvány állt a szél lengette hídon és figyelt. Senki sem tudta mit figyel és senki sem vette észre a Mester szemének szokatlan csillogását. A szél enyhült és mikor elállt, a tanítvány visszafelé indult.

- A botja Mester, otthagyta középen.
- Menj fiam! A többiek hadd gyakoroljanak, kösd vissza a korlátokat. A botomat meg vidd magaddal. Csak akkor támaszkodj rá, ha nem mozog az út.