2008. május 20., kedd
Máglya
Mikortól megfogantál,
ágat gyűjtesz alád.
Mikor megszületsz,
lángra kap a máglyád.
Ropog a tűz,
szétfröccsen a szikra.
Rakjad tovább!
Így van megírva.
Ne panaszkodj,
ha nagy tüzet raktál.
Eloltani?
Ugyan már!
Túl nagy lett mégis?
Mérd meg a lángot.
És ha vigaszt akarsz,
dobj rá egy hasábot!
Aztán ősz jön,
már senki sincs Veled.
Hiába nőttél,
fel nem érheted.
Mikor alig hallik lélekzet,
úgy látod majd magad,
mint vizes szén közt
egymást az izzó parazsak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése