Köntös

A Mester mindenki megrökönyödésére az udvaron pucolta a zöldségeket az aznapi ételhez, mire a többiek felébredtek. Leterített köntösére külön kupacokba tette a megpucolt és a pucolatlan zöldségeket. A legidősebb szerzetes odalépett hozzá, lehajolt, és a fülébe suttogta:
- Mester! Mindenki azt gondolja, hogy megőrültél. Mit csinálsz itt?
A mester azonban csak pucolt tovább. Görcsös ujjai közt valószínűtlenül gyorsan mozgott a penge.
- Mester! Mindenki azt gondolja, hogy megőrültél. – szólította meg újból a szerzetes. Mit csinálsz itt?
A mester azonban csak pucolt tovább. Görcsös ujjai közt valószínűtlenül gyorsan mozgott a penge. A szerzetes elbizonytalanodott.
- Mester, mi a tanításod mára? Megkérjek valakit, hogy folytassa? Én… addig kimosom a köntösöd…
A Mester mozdulatai lelassultak, majd felnézett.
- Mondd csak! Ha a szerzetesi köntösöd a fejedre teríted és mégis a falnak mész, melyiknek fáj jobban, a köntösnek, vagy a fejednek?
Görcsös ujjaik közt valószínűtlenül gyorsan mozgott a penge.