Buddha befőttje

Valahogy sohasem szerettem, még nézni sem, amikor mindent összefröcsög a gyümölcs leve. De hát mit tegyek? Most rám került a sor. Reggel óta magozom. Semmi kedvem hozzá, sőt már előtte sem volt.

Mi ez? Itt jön…

- Végeztél, Szatti?
- Mindjárt Magasztos, már csak pár szem...
- És min gondolkodtál, miközben a feladatod végezted?
- Tudja a Magasztos jól, nem szeretek én gyümölcsöt magozni, sohasem szerettem.
- Akkor figyeld meg akként, ahogy a gyümölcs feltárja magját a kezed alatt.
- Figyelem, figyelem...

A magasztos nézi, amint egyre serényebben dolgozom, úgy tűnik, jól érzi magát. Én egyre kevésbé…

- A tegnapi tanításokból mindent értesz, Szatti?
- Nem uram, azóta sem értem. Kérem a Magasztost, magyarázza el, mi létesül tovább?
- Emlékszel a mécses hasonlatra?
- Tegnap is magoztam, tiszta ragacs voltam Magasztos, azt próbáltam eltávolítani, nem figyeltem talán.
- Mi van a kezedben Szatti?
- Egy szilva Magasztos - remélem soha többé nem adományoz senki szilvát.
- Épp ilyen vagy Te is Szatti…
- Én, Magasztos???
- Mit csinálsz vele?
- Eltávolítom a magját uram, ahogy kérted.
- Az embernek is van magja Szatti? Van olyan része, ami az ember lényegét átviszi az egyik testesülésből a másikba? Mi a véleményed?
- Gyermekkoromban azt tanították nekem a brahminok, hogy: van.
- De mi a Te véleményed Szatti?
- Fel nem foghatom uram.
- Ha azt gondolod Szatti, hogy igazat mondanak a mindentudók, de Te nem látod ezt az igazságot, akkor ez nem a Te igazságod Szatti.
- Segítsen a Magasztos!
- Ki magoz most Szatti?
- Aki Veled beszél uram, aki közben elválasztja a szilvát a magjától, és aki mindeközben gondolkodik a kérdéseiden és azon, hogy miként lehetne a magozást abbahagyni.
- Te, a magozó, milyen része vagy a személyiségednek, a „szilvának”. A magja vagy, aki a papok szerint mindent tud?
- Ez nem lehetek Magasztos, a gondolataim biztosan nem ebből fakadnak, hiszen épp ezt nem ismerem a magam tapasztalatából.
- Szatti, akkor csak a húsa maradt a szilvának, ugye? Az pedig nem támaszt fát magából. Miért nem? Mert vízből, rostból van, amit ha elültetsz, tudni levő semmivé lesz.
- Értem, de akkor mi létesül tovább Magasztos?
- Először értsd meg a jelen tudatállapotod szintjét Szatti.
- Segítsen a Magasztos!

Szatti legnagyobb megrökönyödésére együtt magoznak tovább.

- Hatalmadban áll-e most Szatti, hogy pontosan felmérd, vajon ebből a magból növő szilvafa a negyedik esős időszakban ugyanilyen ízű terméseket hoz majd? Nem áll hatalmadban. És hatalmadban áll felmérni most, hogy négyszáz évvel ezelőtt e szilvát termő fa elődjének a gyümölcse ugyanilyen ízű volt-e? Nem áll hatalmadban. Szatti, ha most nem áll hatalmadban meggyőződni vélekedésed igazáról, miért gondolsz vele? Helyes-e a gondolkodásod, ha nem látod át segítségével a továbblétesülés tanát? Nem helyes. Jelenleg el tudsz a mag kérdésében igazodni Szatti?
- Nem uram, tehát nem helyes a gondolkodásom.
- Tényleg nem Szatti. A gondolkodás előbbre vihet, ha olyanon gondolkodsz, ami a hatalmadban áll. Ha nem áll a hatalmadban a mag múlhatatlanságát tapasztalni, akkor ne foglalkozz a maggal, bármi is a hited erről. A mulandót viszont tapasztalhatod. Tapasztalhatod egy réges-régi gyümölcsből nőtt fának a friss gyümölcsét. Nézd, itt van a kezedben Szatti. Éppen így tapasztalhatod és elemezheted a gondolkodásod, éppen most itt van a fejedben. Ha a mostani elmeműködésed nem tartod helyesnek, dolgozz azon és tárd fel a tévedésed.
- Értem Magasztos… - kicsit fáradtan már, mert még mindig van magoznivaló.
- Magasztos! Ha elérem a megvilágosodást, elmém olyanná válik, hogy átlátom a továbblétesülést?
- Majd, ha a nap megérleli, az éjszaka kihűti és az idő megnemesíti az ízét Szatti, akkor lesz ebből befőtt. De ne azon törd magad, milyen lesz majdan az íze, mert még elfelejted kimagozni…
- Magasztos! Értem a Magasztost! Ha kimagozom, az segít megtapasztalnom az ízét. Ha megtapasztaltam, kihúny a kérdés. De ha nem tapasztalom meg, akkor a kérdés fog továbblétesülni, akár van mag, akár nincs.
- Végeztünk Szatti, delén a nap, hadd érlelje estig.