2008. május 15., csütörtök

Amit a hal


Az apát egész nap kavicsokat dobált a kolostor tavába. Tanítványai nem értették ezt, és messziről figyelték Mesterük, aki csak nagy ritkán hagyta abba egy-egy pillanatra. Egyik tanítványa közelebb merészkedett, és úgy tűnt számára, hogy a víz tetején úszkáló halakat dobálja mestere. Értetlenül állt egy jó ideig, míg végül halkan megszólította tanítóját.
- Mester, mi van, ha megsérted a halakat? – merészkedett elő a kérdéssel.
A mester nem szólt, de a tanítvány nem hagyta békén.
- Mester, mi van, ha eltalálsz egy halat? – merészkedett elő megint a kérdéssel.
A mester intett, hogy lépjen közelebb.
- Mester nem tanítottál ma semmit – súgta. A Mester viszont szóra sem méltatta.
- Hallod, egyáltalán amit kérdezek?
A Mester tanítványa felé intett az ujjával és egy újabb kavicsot dobott a vízbe. A közelebbről is alig hallható cuppanó hang után egy halfej bukkant ki a vízből, majd tovaúszott. Az apát hirtelen odafordult tanítványához.
- Hallottad te is?
- Igen – nyögte az zavartan.
- Semmivel sem tudok többet tanítani – és mielőtt a bámészkodók felé indult egy marék kavicsot nyomott tanítványa kezébe.

Nincsenek megjegyzések: